Dubaj néha nagyon sok tud lenni. Még sose lapoztam a Guiness rekordok könyvét, de van egy sanda gyanúm, hogy elég sokszor előfordul a város neve a gyűjteményben. Sokszor mondják rá, hogy a legek városa. Amikor az első városnézős túránkon túl voltunk, megállapítottam, hogy eléggé megalomán ez a város a leghosszabb, a legnagyobb, a legmagasabb stb. épületeivel, kreálmányaival.

Egy "legje" van a városnak, ami viszont teljes egészében lenyűgöz, és ez a Burj Khalifa. 828 méterével és 163 emeletével olyan magasztosan áll Downtown városrész közepén, hogy képes vagyok fél órán át csak ülni egy padon a parkban és bámulni, amíg el nem fárad a nyakam a felfelé tekintgetésben. 2004-ben kezdték el a munkálatokat, és 2010. január 4-én adták át az épület. 

Amikor elkezdték az építkezést, akkor még a városnegyed szinte alig létezett. A Burj Khalifa köré konkrétan felépítettek egy városrészt is. A lenti Emaar (az egyik helyi legnagyobb ingatlanfejlesztő) képe elég hathatósan visszaadja, mekkora fejlődésen ment keresztül az utóbbi 14 évben. Szinte felfoghatatlan számomra, hogy hogyan lehet ilyen rövid idő alatt ekkorát ugrani úgy, hogy ez csak az egyik városrész, mindemellett természetesen Dubaj többi negyede is ugrásszerűen növekedett.

De visszatérve a Burj Khalifa-ra. Engem leginkább az a tény varázsol ebben az épületben, hogy mi mindenre képes az ember. Egyszerűen emberfelettinek tűnik ez a munkamennyiség és alapanyagigény, aminek a feláldozásával megépülhetett ez a mérnöki csoda. Összegyűjtöttem pár számot, ami remélem visszaadja, miért gondolom így:

• 12 000 ember munkája,
• 22 millió emberi munkaóra,
• 110 000 tonnás betonalapon álló kb. 450 000 tonnányi épület,
• 142 000 m2 burkolat,
• 174 000 m2 üvegfelület, aminek ki kell bírnia a sivatagi hőséget és az erős szelet,
• átlagosan naponta 946 000 liter vizet mozgató vízellátó rendszer,
• 10 méter/sec gyorsasággal közlekedő lift stb.

Mindemellett nagyon híres az épület az esti fényjátékairól és hangtechnikájáról. Minden este, naplemente után többször is különböző tematikájú bemutató megy egy rövid ideig, felváltva a Dubai Fountain show-kal. A nagyobb ünnepeken pedig "hetedhétországra" szóló produkcióval készülnek általában. Például rengetegen utaznak ide szilveszterezni, mert kivételes élmény állítólag a szilveszteri tűzijáték és ledshow. Ezt legutóbb mi kihagytuk, inkább hazamentünk a családunkhoz meg a barátainkhoz, és egy cseppet sem bántam ezt! De ebben az évben valószínűleg meg tudjuk majd nézni. 

A másik dolog, ami miatt a Burj Khalifa ennyire megnyert engem, az pedig az, hogy ez egy olyan jelképe az országnak, amin keresztül (a szórakoztatás mellett) sokszor nagyon fontos üzeneteket vagy éppen az együttérzését tudja közvetíteni az ország a világ felé. Ilyen például, amikor összefogott a világ az ausztrál erdőtüzek megfékezésére, vagy az októberi mellrákellenes megemlékezések, vagy éppen napjaink állandó témája, a koronavírus és annak megfékezése. 

Ezek miatt az üzenetek miatt számomra a Burj Khalifa egyfajta szolidaritás jelkép lett. Szerintem nagyon fontos, hogy mindig legyen egy kis kitekintésünk a világ dolgaira, mert hatással vagyunk egymásra globálisan, határokon átívelően is. Egymásra figyelni, a világot megrendítő eseményekről együtt megemlékezni, a jó dolgokat pedig együtt ünnepelni, örülni más örömének valamiféle láthatatlan köteléket sző a nemzetek közé. 

Még csak pár évtized telt el azóta, hogy a mai értelemben vett női egyenjogúsági mozgalmak szárnyra kaptak. Mára már Európában egy kifejezetten egyenlő társadalomban élhetünk mi nők. Nyilván még mindig előfordulnak gazdasági, pénzügyi egyenlőtlenségek a férfiak és nők között (pl. fizetések, pozíciók stb.), de azért az is sűrűn előfordul, hogy ezeket a témákat kissé túltolják és átcsap egy számomra nem túl szimpatikus, radikális feminizmusba.

Sokszor lehet hallani, hogy London Európa olvasztótégelye. Ha ez így van, akkor ebből az analógiából kiindulva Dubaj a világ olvasztótégelye. Az Egyesült Arab Emírségek közel 10 millió lakójából 8,5 millió bevándorló. Az országban több mint 200 nációval lehet találkozni. Ez valami elképesztő sokszínűséget hordoz magában.

Sokan úgy próbálják meg kezelni ezt az időszakot, mint egy háborús időszakot. De ez a vírus okozta krízis egészen más megközelítést igényel. A láthatatlan és mindenki számára közös ellenséggel nem tudunk harcolni, nincs rá tapasztalat. Egyelőre még csak tanulja az emberiség, hogy hogyan cselekedjen, hogyan járjon el helyesen ebben a rendkívüli időszakban. Rengeteg mindent kell megtanulnunk rövid idő alatt. Egyrészt egyéni szinten kell odatennünk magunkat (pl. hogy hogyan tanúsítsunk önfegyelmet kijárási korlátozás alkalmával). Másrészt pedig közösségi szinten is meg kell állnunk a helyünket (pl. hogy hogyan tudjuk jól segíteni egymást).

Már korábban írtam arról, hogy mennyire fontos elhagyni az előítéleteinket és feltételezéseinket egy külföldre költözés alkalmával. Ha másért nem, akkor azért, hogy ne érjenek kellemetlen meglepetések. A pénzügyeinket érintő sztorik nagy többsége még a tanulófázisban történt, így hát bőségesen megfizettük az árát is. De kárpótlásul értek pozitív csalódások is!