Most nem történelem leckébe szeretnék kezdeni, hanem inkább egy egyszerű ismertetésbe fognék, mert azt tapasztalom, hogy eléggé összemosódnak a fogalmak erről a vidékről. Mi magyarok Európából nem igazán ismerjük részletesen a világ ezen táját, és persze ez fordítva is igaz. Nincsen ezzel semmi gond. Az itt élők se hallottak túl sokat az országunkról, rövidre zárják annyival a beazonosítást, hogy Európából jövünk, vagy maximum annyira „leszűkítik”, hogy az Európai Unióból valók vagyunk.

Fotó: https://www.clipartkey.com/view/oRmbTT_uae-traditional-dress-clipart/

Sokszor futok bele olyan általánosításokba, hogy azok „a lusta arabok”, meg hogy „úgy könnyű, ha alanyi jogon kapnak az államtól juttatást” stb. Gyakran olvasok olyan hozzászólásokat is Dubajjal vagy az Emírségekkel kapcsolatban, amiből egyértelműen kiderül, hogy egy kalap alá vonják az itteni lakosokat és beteszik az „arab” skatulyába.

Ez azért nem ilyen egyszerű. Kb. annyira pontos kijelentés, amikor minket, magyarokat balkáni népnek titulálnak, vagy a kiejtésünk miatt orosznak hisznek. (Minél inkább távolódik az ember az EU-tól, annál inkább mosódnak el a különbségek és esünk bele mi is egy-egy ilyen skatulyába.)

Egyrészt az általános értelemben vett arab gyűjtőfogalom egyébként megállja a helyét, ugyanis az ún. az Arab Ligába összesen világszerte 22 ország tartozik. Ezek közül az egyik az Egyesült Arab Emírségek, olyan országok mellett, mint Szudán, Algéria, Szaúd-Arábia, Bahrain, Omán, Irak, Jemen stb. Szóval eléggé széles a skála. Ezek között az országok között vannak igazán nyitott, nyugatias, fejlett társadalmak, és vannak jelenleg is háborút vívó, erőszakos vagy elmaradottabb országok közöttük. Szerintem ezt érdemes szem előtt tartani, amikor általánosításba kezdünk.

Ha Dubaj utcáin nézünk szét vagy hétköznapi helyeken fordulunk meg, akkor nagyon ritkán futhatunk bele helyi arabokba. Nekik Dubajon belül megvannak a megszokott helyeik, bevásárlópontjaik, éttermeik, közösségeik, ahová szívesen járnak. Ezek a helyek általában nem turista központokban vannak. Én eddig egy-egy nagyobb plázában láttam őket, és természetesen hivatalokban. (A hivatali posztokat ők töltik be nagy százalékban. Itt jön képbe a már nem létező alanyi jogon járó támogatás. Nem havi apanázst kapnak, hanem extrém jó fizetésért állami, köztisztviselői pozíciókat tölthetnek be, de természetesen nagyon sokan vállalnak munkát a magánszektorban is).

Másrészt Dubajban a legnagyobb a bevándorló közösség a hét emírség közül. Amint arról itt korábban írtam, az ország összlakosságának kb. 80%-a Indiából, Pakisztánból és Bangladesh-ből érkezik és általában fizikai munkát végeznek. Őket keverik sokan össze a helyiekkel helytelenül. Ők egyértelműen nem arabok, maximum a muszlim hitvallásuk miatt (Pakisztán esetében) jobban bele tudnak illeszkedni a helyi viszonyokba. Félreértésre az adhat okot, hogy a ruházatuk kissé hasonló a helyi arabokéhoz.

Emírségbeli tradícionális férfi viselet, a dishdasha. A fejkendő neve ghutra, amit az agal nevű nehezékkel tartanak a helyén. 

Fotó: https://hu.pinterest.com/pin/705165254125492375/?nic_v2=1a2tvBzxC 

De visszatérve a helyi arabokra: mióta Abu Dhabi lakosok lettünk, azóta sokkal többször futok bele „emiratiba”. A fővárosban sokkal nagyobb százalékban élnek helyiek. Eddig csak pozitív tapasztalataink voltak/vannak velük kapcsolatban. Rendkívül udvariasak, kedvesek és segítőkészek.

Mióta babaváró üzemmódban vagyok (most már látványos pocakkal) nagyon sok pozitív impulzus ér. Elképesztően családcentrikus emberek, ha meglátnak egy kismamát, akkor rögtön óriási mosolygás kezdődik, érdeklődnek, hogy kisfiú-e vagy kislány, választottunk-e már nevet stb. Nagyon jól tud esni ez a fogadtatás. Hadd hozzak egy példát: volt olyan élményem is egy dubaji hivatalból, hogy a helyi ügyintéző a saját magántelefonszámát adta meg, hogy a későbbiekben segíteni tudjon és ne kelljen „befáradnom” az irodába. Leesett az állam.

A hiedelmekkel ellentétben nőként semmilyen hátrányos megkülönböztetést eddig nem tapasztaltam (erről itt is írtam korábban), sőt inkább az ellenkezője történik. Bár kezdem azt hinni, hogy ezek az előítéletek, nem is az emirátusi arabokkal kapcsolatosak, csak az általánosítás miatt ők is megkapják a kritikát. Én először egy évekkel ezelőtti tunéziai nyaralás során kaptam ízelítőt az arab világból, ami - ha finoman akarok fogalmazni -, akkor köszönőviszonyban sem volt az itteni szokásokkal, magatartással.

Nagyon érdekes volt (és a mai napig az) megtapasztalni azt, hogy mennyi fejlődési-tanulási igény van az országban jelen. Még a kiköltözésünk előtt bennem is volt egy kép arról, hogy mennyire lehetnek motiváltak a helyiek egy olyan környezetben, ahol ekkora gazdagság van. De ebben teljesen pozitívan csalódtam. Biztosan vannak olyan állampolgárok is, akik nem tanulnak tovább, nem fejlesztik magukat, de nagyon sokan vannak, akik igenis olyan elismert egyetemeken tanultak, mint a Harvard vagy az Oxford. Szóval a nagy családi vagyont nem csak Ferrarikra meg arany szobrokra lehet elkölteni. Az állam küldetésének tartja az ország folyamatos fejlesztését, hosszútávú, fenntartható stratégiák alkalmazására törekszik és nagyon is készülnek az olaj utáni időszakra. Ehhez természetesen igénybe veszik, sőt sokszor elszipolyozzák a nyugati országokból a képzett „koponyákat”, de igyekeznek minél több mindent elsajátítani és függetleníteni magukat a külső segítség igénybevételétől.

Tradícionális női viselet, az abaya az Emírségekben, fekete fátyollal, kendővel (hijab, ami 3 különböző típusú kendőt takar) kombinálva

Fotó: https://arabesque-elegance.co.uk/products/black-border-open

Ami egyértelműen „arabos” vonás (amit a mindennapokban is lehet itt tapasztalni) az a munkatempó. Itt tényleg senki sehova nem siet, és nem is siettet semmit. Majd kész lesz, ha elkészül… Ezt nehéz megszokni egy olyan fegyelmezett munkakultúrából érkezve, mint a magyar. Főleg, hogy a magyar munkakultúra is egyre inkább „németesebb” már, tehát még inkább folyamatorientált és szigorú. Itt még egyszer sem sikerült kétszer ugyanúgy elintéznem ugyanazt a dolgot. Meg kell szokni, rugalmasnak kell lenni. Nem lustaság ez, hanem megszokás… mert minden meglesz csak nem azonnal és nem biztos, hogy folyamat szerint, már ha egyáltalán van olyan.

De száz szónak is egy a vége: remélem, sikerült átadnom az üzenetet, hogy sok tévhit létezik a helyi viszonyokkal kapcsolatban, amire nem kell felülni. Ezt általánosságban is igyekszem alkalmazni a mindennapi életben, mert az előítélek sehová sem vezetnek. Néha sikerül, néha nem. De a lényeg, hogy mindig nézzünk a dolgok mögé, és a saját tapasztalatainkra alapozzunk inkább.

Ha érdekelnek még hasonló tartalmak, lapozz tovább vagy kövess a  Facebookon is!