Bár továbbra is az új koronavírus folyik a csapból is, de úgy érzem a médiakommunikációból és az ismerősöktől hallottakból, hogy Magyarországon nem olyan vészes már a helyzet. Minden visszatérhetett a normális kerékvágásba, kinyitottak a szórakozóhelyek, éttermek, strandok és már lehet újra rendezvényeket szervezni. Bár újra szigorításokat lengettek be több európai országban, még így sem annyira szigorú a helyzet, mint az Emirátusokban.

Hetekig el voltam tűnve, mert a tervezett költözésünk Dubaj és Abu Dhabi között kihívásosabbnak bizonyult, mint bármelyik eddig valaha. (Pedig már tényleg rutinos költözőnek merem mondani magam)

Mielőtt belemennék a részletekbe, érdemes tudni: a két fenti helységnév nemcsak magát a városokat fedi, hanem az emírségeket is. Tehát a Dubaj nevű emírség rendelkezik egy Dubaj nevű nagyvárossal, mint nálunk megye és a megyeszékhely kapcsolata, és ugyanez a helyzet Abu Dhabival is.

Szóval arról már korábban meséltem, hogy miben különbözik az itteni ingatlanbérlés az otthonitól. Az egyik legfőbb eltérés abban nyilvánul meg, hogy itt fix egy évre lehet lakást bérelni, általában egy összegben előre kell kifizetni az éves bérleti díjat és a szerződés leteltét nagyon szigorúan veszik, nem lehet csak úgy tologatni ide-oda a dátumokat. Új lakás vadászatára általában 2-3 hét jut. Az ennél korábbra időzített lakáskeresés gyakran zátonyra fut, mert az ingatlanosok nem vesznek komolyan egy ilyen érdeklődőt. A mi szerződésünk június második felében járt le, így május utolsó hétvégéjén átjöttünk Abu Dhabiba kicsit nézelődni, felmérni a terepet. Aztán rá 2-3 napra bejelentették, hogy Abu Dhabi emírség határait lezárják egy hétre… Nem volt ez jó jel, főleg, hogy nem értettük a rációt benne, mert a fél világ már éppenhogy kezdett visszaállítani mindent… A dubaji kijárási tilalom után sejtettük, hogy ez nemcsak egy hétig fog tartani. Így is történt. Minden eltelt hét után felülvizsgálták az esetszámok alakulását és a legjobb belátásuk szerint hosszabbították meg a határzárat országon belül, a Dubaj és Abu Dhabi emírség között. 4 hétig volt érvényben ez a nagyon szigorú szabályozás. Ez idő alatt csak kivételes esetekben adtak külön engedélyt az átjárásra, illetve bizonyos létfontosságú szektorokban dolgozók kelhettek át a határon.

Költözés szempontjából sem volt túl kecsegtető a helyzet. Próbálkoztunk többször engedélyt kérni az átkelésre (és később a költözésre is) a rendőrségtől, de mindannyiszor elutasították. Így elkezdtünk videókat bekérni az ingatlanosoktól, mivel rájöttünk, hogy személyesen nem lesz esélyünk a neten kiszemelt lakásokat megnézni. Így sikerült egy videó alapján leszerződnünk. 

A 4 hetes lezárás után, július 2-án változtattak a szabályokon: lehet már közlekedni a két említett emirátus között, de csak olyan negatív Covid-teszttel lehet belépni Abu Dhabiba, aminek az eredménye 48 órán belüli. Kicsit nehéz besaccolni, ha időpontra menne az ember, hogy mégis mennyi lesz az átfutása az adott tesztnek és mikor fogja azt megkapni. Ez különböző tesztelési központoknál eltérő lehet (általában 2-5 nap alatt készül el, de valahol akár 24 órán belül is), és mivel alkalmanként 370 dirhamba kerül egy teszt elvégzése, így kétszer is meggondolja az ember, hogy tényleg olyan fontos-e átmenni Dubajból Abu Dhabiba. Nekünk fontos volt. Sikerült megalkudni a dubaji bérlemény tulajával, hogy két hetet hosszabbítsunk, ami már így is csodának számító dolog és kezdtünk kifutni az időből.

Minden ügyet online intéztünk, bár hozzáteszem, hogy ebben az országban akkor lehet hatékonyan intézkedni, ha mindenhová személyesen tud az ember ellátogatni. Úgyhogy ez így nehezített pálya volt szintén. Vagy a telefonon lógtam, vagy különböző hivatalokban kilincseltem és próbáltam a távolból intézkedni. Hiába találtam korábban egy jó költöztetőcéget, az utolsó pillanatban őket is le kellett cserélni, mert nem abu dhabi cégről volt szó, így nem tudták volna megoldani az átkelést. Végül két csapattal oldottuk meg: egy segített Dubajban, és egy másik segített Abu Dhabiban. Szerencsére találékony volt az új cég, és ügyesen megoldottak mindent. 

Mára már úgy néz ki, hogy a „határátlépés” folyamata optimalizálásra került, de az elején 3-6 órás sorok gyűrűztek és minden nap változtak az elvárások, hogy milyen kritériumoknak kell megfelelni, hogy ne fordítsanak vissza. Ezek a szabályozások sokak életét megnehezítették, olyan esetekről is lehetett olvasni a hírekben, hogy a munka miatt ingázók egy része hetekre Dubajban ragadt, és nem tudott haza utazni. Nekünk se volt egy egyszerű helyzet ez, de végül sikerült átlépni a határt a sokhetes várakozás után. Szerencse és rengeteg szervezés is kellett hozzá, de már itt vagyunk Abu Dhabiban és ez a lényeg. Ez tipikusan egy olyan sztori, amit majd a leendő gyerekeink unásig fognak hallgatni, hogy „bezzeg, amikor…”  

Fotó: https://www.thenational.ae/uae/transport/coronavirus-air-passengers-exempt-from-abu-dhabi-travel-ban-police-confirm-1.1028292#5  (2020. június 6-ai drónfelvétel)

Sokan érdeklődtek az ismerőseink közül, hogy tényleg ekkora-e a baj itt vírusfronton, hogy erre szükség van. Ezt szerintem senki se tudja megítélni helyesen, majd hónapok múlva fog kiderülni, hogy mennyire volt indokolt ez a rengeteg szigorítás. Véleményem szerint nem olyan „vészes” a helyzet. A napi esetszámok nem kifejezetten alacsonyak, az elmúlt hetekben 400-700 között mozogtak, de kontextusba kell helyezni ezeket a dolgokat. Itt országosan naponta (!) 30-50 000 tesztet készítenek. Összesen eddig már 4 millió elvégzett tesztnél jár az ország (lakosságszámra akkora, mint Magyarország).

Fotó: https://www.worldometers.info/coronavirus/ (2020.07.14-ei adatok)

Ha százalékos arányban nézzük, egyáltalán nem riasztóak ezek a számok, inkább biztonsági játéknak mondanám. A járvány kitörése után az Emirátusok elhatározta, hogy a világ élvonalába akar tartozni védekezés és tesztelés szempontjából és ezt következetesen hozzák is. Az tény, hogy jó pár intézkedés nem tűnik mindig konzekvensnek, illetve itt egyik napról a másikra történnek a dolgok, és ezzel nehéz felvenni a ritmust. Nagyon nehéz követni a folyton változó szabályozásokat, és kibogozni, hogy éppen mi van érvényben. Még a belföldön történő utazás és emírségekre lebontott szabályrendszer is eltérő, nemhogy a külföldre történő utazás vagy hazatérés szabályai.

Az általános intézkedéseket figyelembe véve Dubaj már majdnem teljesen visszaállt a régi kerékvágásba. A turisztikai látványosságok, éttermek, plázák látogathatóak, a tengerpartok és medencék már használhatóak, és a parkok is kinyitottak. A maszk használat és a 1,5-2 méteres távolságtartás és a folyamatos hőmérőzés még mindig kötelező. (A hőmérőzésben az mondjuk nagyon kellemetlen, hogy ekkora hőségben egy 5-10 perces sétálás után is megemelkedik az ember testhőmérséklete - a napokban már 50 fok körüli a hőérzet -, így elég kellemetlen magyarázkodni, hogy nem vagyok lázas, csak melegem van…) A város július 7-ével a turisták előtt is megnyitotta kapuit.

Abu Dhabi ezzel szemben jóval szigorúbb, még csak óvatosan nyitnak. A plázák és az éttermek már újra nyitottak, de csak korlátozott kapacitással üzemelnek. Az élményparkok, mozik még zárva vannak, de egy-két múzeum korlátozott vendégszámmal már újranyitotta kapuit, és talán lassan majd a tengerpartokat, parkokat  és medencéket is engedik majd használni.

Közben figyelve a nagyvilág híreit, látom, hogy azok az országok, akik eddig sokkal nyitottabban és lazábban kezelték a helyzetet, most kezdenek újra szigorítani. Ebből is látszik, hogy senki se tudja biztosan mi a jó döntés, mi az, ami védi az embereket, de a gazdaságot nem rombolja.

 Ha érdekelnek még hasonló tartalmak, lapozz tovább vagy kövess a  Facebookon is!