2019. május végén érkeztünk Dubajba és az első 4 hétre meg is volt a foglalásunk egy kis apartmanban. Alapvetően ezt direkt így terveztük, hagytunk egy kis időt magunknak a Férjem munkába állása előtt, hogy akklimatizálódjunk, és amit lehet, elő tudjunk készíteni a lakáskereséshez. Más esélyünk egyébként nem is lett volna, mivel az Egyesült Arab Emírségekben nem lehet tartózkodási engedély, munkaszerződés és bankszámlaszám nélkül hosszútávra lakást bérelni. 

Azért még a kiutazás előtt elkezdtük nézegetni a dubaji lakáshirdetéseket, és elámultunk a kínálat láttán. Annyira örültem, hogy ennyi lakásból lehet majd választanunk, hogy el se tudom mondani! (Van egy kicsit beteg és furcsán mazochista mániám: a lakások, a költözés, a felújítások a gyengéim...) Szóval már reszkető lábakkal vártam, hogy minél több lakást nézhessünk meg és tervezgethessem az új életünket.

Kértünk is egy pár időpontot június elején, hogy meg tudjunk nézni egy-két lakást. Abban bíztam titkon, hogy mihamarabb megtaláljuk a megfelelőt, előre leszerződhetünk és amint vége az apartmanos bérlésnek, mehetünk is át a bérelt lakásba. Úgy kalkuláltam, hogy előre mindent lerendelek majd, ami fontos (pl. hűtő, ágy stb.) és sima liba lesz az egész. Logisztikus vagyok vagy mi, szóval szeretem, ha rendezetten és szervezetten mennek a dolgok körülöttem.

Aztán ahogy kicsit kezdtük felvenni a fonalat az új környezetben az ingatlanpiacon, úgy lett egyre komplikáltabb a helyzet... Nem erre számítottunk! Csak az első pár lakás megtekintésekor realizáltuk, hogy nem vesznek minket komolyan az ingatlanosok. Hiába mondtuk, hogy úton van a vízumunk és az Emirates ID-nk (helyi személyi igazolvány), finoman a tudtunkra adták, hogy akkor térjünk vissza a tárgyra, ha minden iratunk rendelkezésre áll.

Photo: pexels.com

Itt az a világ legtermészetesebb dolga, hogy egy lakást 2-3 héttel a vágyott beköltözési dátum előtt lehet csak kibérelni. Előre hónapokkal megállapodni erről, mint Magyarországon, egyáltalán nem szokás. Sőt, továbbmegyek, volt olyan lakás, amire konkrétan licitálnunk kellett volna... Annak adják ki a lakást, aki hamarabb át tudja venni a kulcsokat, tehát minél hamarabb fizet. 'That's business, bro!'

Az első páni félelem és totális kétségbeesési rohamom után azért sikerül megnyugtatni magamat azzal, hogy úgyis olyan nagy a kínálat, biztos nem maradunk fedél nélkül. Amíg megérkeztek a fontos dokumentumaink, illetve el tudtuk intézni a banki ügyeket és bejelentéseket, volt időnk átgondolni, hogy milyen tényezőket is kell figyelembe vennünk a lakhatással kapcsolatban:

• lokáció: ez a világ bármely táján nagyon fontos paraméter egy lakás kiválasztásánál. Dubajban ez kiváltképpen érezhető. A város területe nagy (kb. 7x akkora, mint Budapest), a városképe "tömbösített" és kifejezetten autós közlekedésre van fejlesztve. Ezek miatt a tényezők miatt extrém fontos a jó lokáció megválasztása, mert különben az ember a fél napját közlekedéssel töltheti.
• a megfelelő típus megválasztása: villa vs. apartment avagy családi ház vagy lakás problémaköre. Nyilván ennek a kérdésnek az eldöntésében nagy szerepet játszik az életkori sajátosság, anyagi források megléte, és egy csomó egyéb szubjektív tényező. 
• elrendezés és terület: nagyon erősen érezni az amerikai hatást a layout kialakításánál (nagy hálószobák saját fürdővel még kis lakásokban is). Jellegzetesek a nagy alapterületű villák, lakások (pl. a villák több száz négyzetméteresek, a kéthálószobás lakások átlagosan 130-180 m2-esek). 
• fizetendő extra díjak: a bérlemény éves díjának 5%-át lakhatási díjként (housing fee) be kell fizetni havi bontásban a víz és villanyszámlával együtt. Ezenkívül még számolni kell az ingatlanos közvetítői díjával is, ami szintén az éves bérleti díj 5%-a. Lakások esetében az is mérvadó, hogy a lakás "chiller free"-e, azaz a klíma használat benne van-e az árban vagy külön fizetendő. Mivel ez olyan lételem, mint Magyarországon a fűtés, így nem egy elhanyagolható része az árnak.
• bútorozott vs. bútorozatlan: alapvetően a hosszú távú kiadásra kínált lakások inkább bútorozatlanok, mint bútorozottak. A "bútorozatlanság" viszont itt új fogalmat nyert a magyar viszonyokhoz képest. Itt sokszor tűzhely és sütő sincs az árban. Én egy nagyon alkalmazkodó embernek tartom magam. Képes vagyok/voltam hónapokig egy matracon is aludni, ha a szükség rávisz (ha az első albérletem mesélni tudna...), de konyha nélkül nem élet az élet!

Mindezeket a paramétereket figyelembe véve, összeállítottuk a listát, hogy hol és milyen kaliberű lakást szeretnénk. Amikor már minden rendelkezésre állt, akkor nekifogtunk a "házalásnak". 

Két hét alatt megnéztünk vagy 10 lakást.

Az első furcsaság az volt, hogy az ingatlanosok annyira el voltak kényelmesedve, hogy konkrétan nem jöttek el a találkozóra. Annyit mondtak, hogy menjünk oda nyugodtan, jelentkezzünk be a recepción és nézzük meg a lakást magunk. Ha kérdésünk volt, akkor whatsappon írtuk meg és vártuk a választ. Szóval elég fura volt ez a hozzáállás.

A második érdekesség az volt, hogy több lakás is olyan állapotban volt hagyva, ahogy azt az előző lakója úgy hagyta. Koszosan, falak leverve, összematricázva, szögelve. Persze minden alkalommal megírta az ingatlanos, hogy nyugodjunk meg, úgyis ki lesz festve, a penész el lesz tűntetve, az ablaküveg meg lesz javítva, de ez számunka nem volt egy jó garancia. Megszoktuk az otthoni módit, hogy a lakás legjobb arcát mutatja az eladó vagy kiadó, ha piacra akarja dobni.

Aztán rájöttünk, hogy nem egészen jó oldaláról közelítjük meg a dolgokat. Merthogy ha lakást akar az ember bérelni, akkor az adott toronyház értékelését is érdemes figyelembe venni (Ez különböző netes felületen elérhető). Ez az értékelés azt tükrözi, hogy milyen az üzemeltető. Milyen karbantartás, milyen a tisztasági szint, elégedettek-e a lakók, milyen a biztonsági szolgálat stb.

Ezen kívül még az is fontos tényező lett, hogy kicsit szétnézzünk a lakóház közösségi terein is. Ezek az toronyházak kisebb városokként funkcionálnak, ezért egész komplexek.
Általában van kültéri medence, kis wellness rész szaunával/gőzkabinnal, és emellett konditerem és egyéb szórakozási lehetőségek is adottak (pl. ping-pong, biliárd, darts stb.). Ezek kapcsán betekintést kaphattunk a lakóközösségekbe is.

Végül, de nem utolsó sorban, azzal előre érdemes anyagilag kalkulálni, hogy kötelezően egy évre kell szerződni és az egész éves bérleti díjat egyben előre vagy előre kiállított csekken (igen, az amerikai filmekből ismert csekken...) megegyezés szerint, részletekben kell fizetni. 

Az egyetlen dolog, amit kifejezetten nem szerettünk az egész folyamatban, az az ingatlanközvetítői díj. A magyar ingatlanpiacon tapasztalataim szerint az a jellemzőbb, hogy több a magán hirdetés, mint az ingatlanoson keresztül történő hirdetés. Dubajban ez pont fordítva van. Csak elvétve lehet 1-2 magán hirdetésbe belefutni. Viszont úgy voltam vele, hogyha ez már így alakult, és nem tudjuk elkerülni a borsos közvetítői díjat, akkor cserébe teljeskörű szolgáltatást fogunk kapni. Meg persze néztem a Travel Channel-en a Nemzetközi házvadászokat is, szóval ki voltam már okosítva... Viszont egyértelműen kiderült számunkra, hogy csak pár ingatlanos veszi a fáradságot, mutatja körbe a lakásokat és válaszolja meg ott helyben a kérdéseinket. Mindegy is, lehet, hogy csak pechünk volt!

Száz szónak is egy a vége! Nem lehetetlen feladat a lakáskeresés, csak kellő körültekintést és odafigyelést igényel. A lényeg, hogy megtaláltuk a megfelelő lakást a megfelelő helyen és nagyon elégedettek vagyunk! 

Photo: Pexels.com