Dubaj egy nagy város és a több mint 200 féle nemzetből származó itt élő lakójának megannyi féle igénye van a váráslásra és a legkülönbözőbb féle termékek sokaságára. A Deira városnegyedben található piac hatalmas méretével és kínálatával a város legnagyobb piacainak egyike.

Az 1830-as években Dubaj egy kis tengerparti falu volt, aminek a fő profilja, a kereskedés, halászat és a gyöngyhalászat volt. Ekkor vette át a települést a Liwa oázisból származó Bani Yas törzs, és így került a napjainkban is uralkodó Maktoum család irányítása alá. Tehát a halászatnak és a kereskedésnek évszázadokra visszanyúló hagyománya van a térségben, és ezek a készségeket az állam a mai napig kamatoztatja. Bár nyilvánvalóan manapság már nem a halászat a város fő profilja, mégis nagy hangsúlyt kap a piacozás és a tengeri ételek szeretete.

A Waterfront Market ahogy az a nevéből kiderül egy tengerpartmenti piac, és igazából nem is klasszikus piac kinézetű. Tulajdonképpen olyan, mint egy pláza kis üzletekkel, pár ruhabolttal és kávézóval meg egy nagy alapterületű légkondicionált csarnokkal, ami tematikusan tagolt, szépen rendezett és patika tisztaságú.

Több részlegre bontották az épületet, így célirányosan tudunk menni és vásárolni:

• halpiac,
• húspiac,
• zöldség és gyümölcs,
• szárazáru és fűszer,
• hipermarket,
• éttermek és kávézók.

Véleményem szerint turistaként is megéri ide ellátogatni és szétnézni. Nagyon jó hangulata van a csarnoknak, nyüzsgő-pörgő zsibongás, rengeteg féle áru, az alkudozás itt is kötelező elem! A zöldség-gyümölcs piacon általában még kostólót is adnak, és egy friss kókuszdió levét elszürcsölgetve kényelmesen el lehet flangálni. Azon ne lepődjünk meg, ha mindenki almát és barackot próbál meg ránk sózni. Itt ez számít egzotikus gyümölcsnek igazán. Pedig egy európai ember számára sokkal inkább egzotikus gyümölcs a mangó vagy a papaya, de tényleg minden csak nézőpont kérdése.

A zöldség és gyümölcspiac egy része felülnézetből

Az arab világban a csirke, a marha, a bárány és a kecskehús a legfőbb fehérjeforrás. Ezen a piacon nagyon érdekes dolgokkal lehet találkozni, ami magyar szem számára teljesen szokatlan. Lehet látni, sőt nyilván venni is, ha eléggé vállalkozó szelleműek vagyunk, például tevefejet, marhalábat patástól vagy egészben sütnivaló kecskét. Természetesen lehet kapni a legtöbb általunk is ismert húsfajtát, frissen, igény szerint konyhakész állapotban.

A szárazáru részlegen a legkülönfélébb fűszereket, szárított halakat, rákokat lehet kapni. Mindemellett ez a piacrész sok dubaji étterem alapanyag beszerzési helye, ha rizsről, olajokról vagy más alap hozzávalóról van szó.

A halpiac az érzékeny orrúaknak nem igazán ajánlott… Ez egy ilyen mesterség, nincs mit tenni. Életemben nem láttam még ennyiféle halat és tengeri herkentyűt. Ami plusz bónuszpont, hogy van egy külön feldolgozó részleg is a halpiac mellett, ami annyit tesz, hogy ha nem akarunk tudás vagy eszköz hiányában otthon bajlódni a megvásárolt portékával, akkor itt a srácok pár száz forintnak megfelelő összegért nekiesnek és kérésre darabban, szeletelve, filében, akárhogy konyhakészre varázsolják nekünk a friss fogásokat.

Van arra is lehetőség, hogy hogy ha valami megtetszik és rögtön vágyat érzünk az elfogyasztására, akkor megvesszük a friss halat és átsétálunk vele a csarnok külső, tengerpart felőli odalára valamelyik étterem egyikébe és elkészíttetjük velük a kiválasztott módon (sütve, párolva, grillezve különböző fűszerezéssel) és ott helyben elfogyasztjuk a vacsoránkat.

Ezekben az éttermekben az étlapról is választhatunk a napi fogásokból és a vízparton ülve falatozhatunk a naplementét bámulva. Egyszerű, low budget helyek ezek az éttermek eldobható asztalterítővel és papírpohárral, semmi luxusra nem kell számítani, de szerintem nem is ez a lényeg. Jó látni a közösen lakmározó embereket nagy közösségben, családban vagy barátok között. Kikérnek többfélét az asztalokra és együtt esznek, tipikus hétvégi program. A kagyló és rákételekhez adnak eldobható kesztyűt és nedves törlőkendőt, úgyhogy nem kell azon stresszelni, hogy nem tudjuk milyen sorrendben kell az evőeszközöket használni, mert a kezünk szolgál erre a célra. Szóval aki élvezi, hogy mindenféle társadalmi elvárás és klisé nélkül (nem mellesleg kedvező áron) vacsorázzon egy nagyot, annak mindenképpen ajánlom!

Ha érdekelnek még hasonló tartalmak, lapozz tovább vagy kövess a  Facebookon is!