Kezdjük azzal, hogy miért is döntöttem úgy, hogy írok erről a városról és az itteni életünkről.
Amint kiderült, hogy Dubajba telepítjük át az életünket, azóta nagyon sokan kérdezgetnek arról, hogy milyen itt az élet, hogy alakulnak a dolgaink. Az emberekben nagyon sok az előítélet a Közel-Kelettel kapcsolatban, és sokszor ez meg is állja a helyét, de Dubajt ezúton védelmembe venném és megmutatnám Nektek azt, ahogyan én látom.
Először is a közhiedelmekkel ellentétben nem ördögtől való dolog életvitelszerűen ebben a városban élni!
Igen, igen... tudom... Ha megemlítem, hogy Dubajban élünk, akkor jönnek a szokásos kérdések és kóstolgatások. Röviden, tömören ezekre meg is adnám a válaszaim:
- nem, a férjem még nem adott el 20 tevéért,
- nem, nem kell csadorban járnom,
- nem, nem "dubajozni" jöttem.
De viccet félretéve, ez a város élhető tud lenni. Friss házasként, még egyelőre gyerek nélkül óriási kaland megismerni egy teljesen más kultúrát, túlélni az első nyarat, megtapasztalni milyen egy igazi, lüktető nagyvárosban élni. Igazi kihívás ennyi újdonságot megérteni, helyre tenni és az itteni életet ennek megfelelően beindítani. Az első több mint fél év eltelte után most azt mondom, hogy bár nagyon nehéz volt az elején, de nem döntöttünk volna másként!
A legtöbbször előforduló kérdések egyike: "Miért éppen Dubaj? Közelebb nem volt?" A Férjem álláslehetőséget kapott itt, miután több mint fél évet itt dolgozott a környéken. Olajiparban jártas, az Egyesült Arab Emírségekben abból meg van bőven... nem úgy, mint Európában. Szóval ez eléggé leszűkítette a kört és mivel egyébként is volt bennünk egy jó nagy adag kalandvágy és kíváncsiság, így belevágtunk. Azért voksoltunk Dubaj mellett az Emirátusokon belül, mert ez az expatok központja, nagyon nyitott az arab világhoz képest, és egy igazi metropolisz, ami elég vonzóvá teszi.
A második leggyakoribb befutó kérdés: "Nem nehéz a beilleszkedés?" Dehogynem! Mindenhol nehéz megtalálni a közös hangot egy új közösséggel, asszimilálódni egy új közegbe. Nem is kell messzire menni, az osztrákok és a svájciak se túl befogadóak. Addig kedvesek, amíg turista vagy.
Photo: Pexels.com
Itt viszont annyi az előnyünk, hogy a lakosság kb. 85%-a bevándorló. Sokkal türelmesebbek és megértőbbek az emberek egymással, mert mindenki máshonnan érkezik. Ez az óriási olvasztótégely magától értetődően sok kaotikus helyzetet generál. Annyiféle ember megfordul itt és mindenki más sztereotípiákat, tapasztalatokat és szokásokat hoz magával. Ez sokszor vicces, sokszor nehéz helyzeteket indukál. Nem szabad prekoncepciókat gyártani, inkább mindig mindent háromszor megkérdezni, hogy biztos ugyanazt értjük-e az adott helyzetben.
A harmadik és egyben a kedvencem: "Nagyon meleg van?" Igen! Az igaz, hogy van tengerpart, de ez egy sivatag! A nyár egyenesen embert próbáló!
Magyarországon is egyre többször előfordul, hogy a hőmérő higanyszála 35-38 fok közelébe mászik, de itt ez a standard, sőt ez inkább tavasz végi, nyár eleji idő... A hőérzet nyáron általában 10 Celsius-fokkal több, mint a hőmérőn mért hőmérséklet. Így sikerült Természetanyának egy forró augusztusi napon a 46 fokos mért hő mellé egy 56 fokos hőérzetet kreálnia... Szóval itt nyáron légkondicionált helyiségből légkondicionált helyiségbe tartanak az emberek teljesen érthető módon. A teraszos helyek konganak és nincsenek utcán andalgó párok, kivéve egy-két eltévedt turistát, aki benézte a szezont.
Photo: Pexels.com
Szóval ez a blog Dubajról és az itt megélt mindennapjainkról fog szólni. Lesznek sztorik a költözésről, az életünk beindításáról, hétköznapi dolgokról. Minden a mi átélt tapasztalataink alapján íródik, nem szeretnék általánosításokba bocsátkozni, ezért is hangsúlyozom, hogy ez tisztán az én látásmódom.
Lesznek vicces sztorik, lesznek szomorúak, kemények, vidámak, olyan életszagúak...
Lesznek bejegyzések, amik segíthetnek az ide igyekvő turistáknak. Lesznek, amik azoknak adhatnak perspektívát, akik játszanak a költözés gondolatával. Lesznek olyan sztorik, amiket csak úgy szórakozásból is érdemes elolvasni.
